A kilencedik
Kedves Nagyfőnök! Akkor még csak szakállas fószer voltál nekem, mikor megálltál ott a priccsem előtt, de én már akkor éreztem, hogy nagy kaland áll előttünk! Tudod, amikor csak néztél és aztán megsimogattál, valahogy megváltozott a szagod. Most már tudom, azt jelentette, hogy megszerettél. Emlékszem, amikor hazaértünk egyből lepisiltem a szőnyeget- csak úgy mihez tartás végett-, te meg ott álltál a nappali közepén, a fejedet vakargatva. Aztán beraktál egy kád vízbe, becsavartál egy zöld plédbe, hogy nehogy megfázzak. Arra is, amikor azt mondtad, hogy kutya nem való az ágyba és csináltál nekem egy kis kuckót, de engem csak az érdekelt, hogy hogyan tudnék feljutni a párnák közé. Nevettél és felraktál…azóta együtt alszunk minden éjjel. Te mondod a világon a legkedvesebben minden este, amikor hazaérsz, hogy ’szia kiskutyám’ és bármilyen fáradt is vagy- hidd el, látom rajtad- sosem lógod el a labdaidőt...az első játékomat is Tőled kaptam. Bármikor betegnek látsz rohansz v
